Jasper & the lakes

Jasperben reggeli után megnéztük a magyar-portugál csoportmeccset és örültünk az eredménynek. Vicces dolog ilyen szokatlan időpontokban meccset nézni, másfél éve Ausztráliában néztük élőben az NFL rájátszást reggelik közben – ott még előző este játszottak.

Meccs után viszont felpakoltunk és elindultunk
 az egyik oldalsó völgybe körülnézni

Egy idő után láttuk, hogy a hegyoldalt
 viszonylag frissen pörkölte végig egy erdőtűz

Medicine Lake – a neve indián eredetű

A tó ugyanis augusztusra rendszerint teljesen eltűnik, csak egy kis patak marad a helyén, majd a következő hóolvadáskor újra feltelik (a vízszintingadozás éves szinten így meghaladja a húsz métert). Az őslakosok azt gondolták, hogy csakis valami ’big medicine’ (nagy gyógyítás) vagy ’magic’ (varázslat) – elég közel állt a kettő egymáshoz – lehet az oka, innen a tó neve. Hidrogeológusok közben kiderítették, hogy a tó törésvonalak mentén fekszik és bár felszíni kifolyása nincs, de egy kiterjedt üregrendszer húzódik alatta, melynek a kapacitása tavasszal sokkal kisebb, mint a hóolvadék mennyisége, de ahogy nyár vége felé fogy az utánpótlás, mintha egy dugót húznának ki a tó alján, leszívja az egészet és csak a kis patak marad. Októbertől már esik a hó és jön a jég, tavasszal meg minden kezdődik elölről.

A távolban látható félszigeten egy fehérfejű rétisas pár fészkel

A tábla arra figyelmeztet, hogy költési időszak alatt ne a fészek alatt piknikezzen a nép, ha lehet. A fehérfejű rétisas az Egyesült Államok nemzeti jelképe, a 20. század nagy részében fokozottan veszélyeztetett volt, ezért igyekeztek minden létező eszközzel védeni őket, illetve elősegíteni a szaporodásukat. 2007-ben átkerült a fokozottan veszélyeztetett fajok közül a veszélyeztetettek közé, szóval a terv működik, csak még egy kis időre van szükség :) Ezzel együtt, mint minden sasféle, nem szeretik, ha fürtökben lógnak az emberek a fészkük alatt.

Sasfészek

Ahhoz képest, hogy a fészek fája is lényegében megégett, még jó, hogy egyáltalán költenek… egy másik tábláról ugyanis az derült, ki, hogy az erdőtűz 2015 júliusában, villámcsapás miatt tört ki – csontszáraz hetek után, ahogy az lenni szokott. Ugyan azonnal elkezdték oltani, de csak jó három héttel később, július 22-re sikerült teljesen kontroll alá vonni a területet.

Medicine Lake – bal szélen a félsziget a fészekkel,
 jobb szélen elszenesedett fák a hegyoldalban

Itt-ott a bal oldal is kapott a lángokból

Az erdőtűz ezzel együtt alapvetően része az erdei ökoszisztémának, egyes nemzeti parkokban rendszeresen szítanak kontrollált erdőtüzeket, hogy megújulhasson a növényállomány.

Az új generáció nem sokáig várat magára

Zöld-barna domboldal

Következő úticélunk a Maligne Lake volt

Bagoly először azt gondolta, hogy körbesétáljuk,
 aztán indulhatunk vissza Jasperbe

Találtunk egy makettet, aztán egy táblát is, amely tudatta velünk,
 hogy a Maligne Lake 28 km hosszú,
 a Canadian Rockies legnagyobb és Alberta legmélyebb tava

Így egy kicsit sétáltunk az egyik végénél :)

Kimásztunk egy stégre is

És megnéztük, ahogy az egyik hajót éppen kivontatják a vízből

Keresztforgalom

Őrszem a konvoj végén

A Malinge Lake-en az 1920-as évek óta csónakáznak, illetve hajóznak

Az 1928-ban épített csónakház pedig az egyetlen eredeti épület,
 amely megmaradt ebből az időszakból és még most is használják

Visszaúton Jasper felé

Vadon

Az erdőtűz nyomai a Medicine Lake mellett

Vajon ez a zöld folt hogy úszta meg?

Jasperben beneveztünk még a Jasper Sky Tramre,
 hogy egy kicsit felülről is megszemlélhessük a terepet

Jasper sziti, kb. 5000 állandó lakossal, Banff 290, Edmonton 360 km

Persze ilyen szép tavakkal a környéken ki vágyik Edmontonba?

Napsütötte csík

Az Athabasca folyó kékje

Közben felértünk a sky tram felső végére (amely egyébként
 kivételesen nem svájci, hanem nyugatnémet gyártmány)

Olyan, mintha az a néhány fenyő úgy döntött volna,
 hogy ők most csónakáznak egyet

A környék – a fenyős tavacska a kép közepétől
 kicsit jobbra és lefelé bújik meg

Mormotaaa!

Kövesút

Kilátás a pukli túloldalán

Dél

Észak

Itt Bagoly nagy mellénnyel felkepesztett egy busznyi méretű szikla tetejére, megszaggatta közben a nadrágját, majd alig tudott lejönni (még mindig tériszonyos). Néha mintha egy 4 és nem egy 34 évessel lenne dolgom.

De legalább csinált fentről egy panorámafotót
(rákattintva nagyítható, mint mindegyik kép).

A felvonóhoz visszafelé a hegy külső szélén mentünk

Ami kilátás szempontból nagyon menő volt, csak állatira fújt a szél

Az egyik csendes beugróban viszont találtunk egy kíváncsi csíkosmókust

Keres, keres...

Talál – jól sejtette, hogy van nálunk kaja, de wildlife-ot
 nem etet az ember, úgyhogy nem adtunk neki semmit.

Csak megcsodáltuk.

Lent a völgyben

Viszonyításképpen – maga a tény, hogy a hőmérőn
 szerepel a -40°C, sokat elárul a téli napokról =)
 

Úton Banffbe – ebből az irányból se rondák a hegyek

Athabasca folyó

Erdő jéggel

A Columbia Icefield háza táján

Athabasca Glacier árnyékban

Bow Lake délután

Zöld tükör

Megálltunk még a Lake Louise-nál is, ez a Banff National Park egyik legismertebb tava – egyrészt mert csodaszép, másrészt mert egy hatalmas hotel épült a partján, ami több mint 100 éve fogadja már a vendégeket.

Ez nem az, hanem a mellette álló svájci chalet (=Hütte),
 melyben az itt dolgozó svájci hegyi vezetők laktak 1920 és 1954 között

Lake Louise

Vigyor

Felhők a vízben

Tükörsima

Kövekkel még jobb :)

Visszapillantóban – zárókép.