A bostoni kitérő után megérkeztünk New Yorkba. A jet lag azért rendesen betett,
főleg az előtte lenyomott munkahéttel együtt, így én például végigaludtam az
utat LaGuardia reptér és a Downtownban levő szállásunk között. Mikor odaértünk, Bagoly
említette, hogy nagyon szépen lehetett látni Manhattant, szinte végig, de ezt
másnap reggel meg kellett ismételnie párszor, mert ez sem rémlett, elvitte az
álommanó. Azért egy kiadós alvás segített, mint mindig, úgyhogy másnap már korán reggel
a nyakunkba vettük a várost.
Időközben
Bence is csatlakozott hozzánk, első látnivalónk pedig a már nagyon régen
kinézett High Line volt. Utóbbi a West Side Line vasútvonal egy felhagyott,
magasvasúti szakaszán kialakított park, ezen sétáltunk végig.
Térkép
– valamelyikünk bele is hadonászott balról a képbe,
de hát régen találkoztunk, sokat kellett sztorizni :)
de hát régen találkoztunk, sokat kellett sztorizni :)
a 10th Avenue, a víz a távolban meg már a Hudson
A
parkban mindenféle művészeti projektek is helyet kapnak, például találtunk egy
szép nagy, márványból faragott Manhattant.
Sőt,
szökőkútszerűségek is akadnak, ami így augusztus elején
(igen, akkor jártunk arra) kifejezetten jól esik az embernek :)
(igen, akkor jártunk arra) kifejezetten jól esik az embernek :)
Ez
pedig a ’The collectivity project’, ahol mintegy
kétmillió darab fehér legóból lehet közösen építeni
kétmillió darab fehér legóból lehet közösen építeni
Igazából
itt le tudtunk volna ragadni egész napra, ha nincsenek ilyen sokan.
Távolsági
busz alatt értsd: Boston, Philadelphia, Washington és hasonló közeli (4-5-600
km-re levő) nagyvárosok. Más a lépték, na. Ja és a legszebb, hogy rendszeresen
sorba kell állni, akár néha órákat, kint a betonon, nyáron negyven fokban,
télen mínusz húszban... lovely. Tulajdonképpen itt végződik maga a High Line, vissza a városba már a hatalmas bőröndökkel ácsorgó utasok között battyogtunk. A High Line köszöni a figyelmet, ízelítő a következő felvonásból
pedig erre :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése