2015. március 28., szombat

Tongariro Alpine Crossing – második rész

Szóval feljutottunk a Tongariro tetejére, remek időnk volt, de még nem voltunk a túra felénél sem, úgyhogy viszonylag hamar betoltuk a csúcscsokit, aztán tűz. Mármint hogy mi téptünk a dolgunkra, nem tört ki semmi.

Azért a színvilágon útközben sem győztünk ámulni


Majdnem visszaértünk
 a crossing – Tongariro-csúcskitérő kereszteződéshez


Közvetlenül mellette bújik meg a hegyoldalban
 a Red Crater – 1926-ban köpött hamut utoljára


Érhető az elnevezés (red = piros)


Fumarolák palettája a Red Crater oldalán


A Crossing teteje


Vulkáni Steinmännli :)

A Red Crater után jó meredek, részben mesterségesen összetúrt kavicshányáson lehet lemászni a következő megállóig, az Emerald Lakes-ig (= smaragdszínű tavak). Utána a teknőn átkelve felmászik az ember a Blue Lake-ig, végigsétál mellette és irány le a túloldalon.

A következő másfél óra


Közben itt-ott fumarolákkal is találkozni,
 éppen hogy bokán nem harapják a túrázót


Emerald Lakes


Mindenhol ereszt ez a hegy… most komolyan,
 mint egy öreg gumimatrac.


Szépséges


Red Crater oldalról


Bagoly terepszemlél – látszik a törmelékből összetúrt lejtő is,
 meg az is, hogy bokáig süllyed benne az ember

Kivéve, amikor gyalogol, mert akkor akár térdig is. Az a tippünk, hogy egyébként túl meredek lenne a felszín, ezért összetúrtak egy ilyen lankásabb lejtőt törmelékből, amin sziklamászó felszerelés nélkül is le lehet jutni. Viszont annyira laza ez a törmeléklejtő, hogy jó alaposan bele kell vájni az embernek a lábát minden lépésnél, hogy meg ne csússzon – mintha térdig érő hóban ereszkednénk lefelé. Csak a hótól például nem tüsszög az ember, mint a kőportól :)

Végig a törmelékes úton, végig a törmelékes úton…


Leértünk az első smaragdtóhoz – tiszta Óz a csodák csodája :)


Itt csúszkáltunk lefelé


Bagoly két tó között


Integetni is tud


A harmadik tavacska a völgy alján


És ilyen jól néztünk ki a porbancsúszkálás után


Közben lekepesztettünk a harmadik smaragdhoz is :)


Tovább a Blue Lake felé


Félúton a teknőben – visszanézve látszik a Red Crater


A Blue Lake mellől pedig remekül lehet látni
 egy frissebb lávafolyást, egy-kétszáz éves lehet :)


És sokat emlegetett a Blue Lake

A maorik szent helye, így arra kérik a kedves látogatót, hogy bármilyen hívogató is, ne mártózzon meg benne, ne úsztassa meg a kutyáját és ne a partján piknikezzen.

Átérünk lassan a hegy másik oldalára –
közeledik a Te Maari kráter környéke

Ha pirosan villogna akármelyik lámpa, fordulj meg és szedd a lábad. Ha már elhaladtál a tábla mellett, akkor meg lefelé. Nagyon gyorsan.

A veszélyzóna


A közelebbi tavacska Lake Rotoaira, a távolabbi a Lake Taupo

Amely egyébként az egész környék legnagyobb vulkánjának kráterét tölti ki – erről majd még később bővebben :)

Újabb és újabb apróságok az ösvény mentén


Visszatértünk a növényhatár alá – oldalt
 meg már a Te Maari pamacsai látszanak


Közelebbről


Szinte szemmagasságban


Pff, ez még eltart egy darabig


Ahogy halad lefelé az ember, nem egy táblán figyelmeztik,
 hogy eddig és ne tovább!


Te Maari


Lent a Ketetahi Hut – vagyis az itteni menedékház


Itt se ücsörögjön az ember a szükségesnél hosszabb ideig


És íme a bizonyíték, hogy a Te Maari idáig is el tud köpni


Aha. Már érthető, hogy miért nem működik a Ketetahi Hut…


… menedékházként a 2012-es kitörések óta.


Vulkáni bombatölcsér


Öt-tíz méterre a bejárattól


Sok-sok szerpentinkanyarral lejjebb


Ösvénysövény


A sövényen túl :)


Ezt ugye nem mondod komolyan?

Itt már kezdett nagyon panaszkodni a jobb térdem a terhelés ellen, így igencsak rosszul esett az a maradék három kilométer.

Páfránycsigák


És az utolsó volcanic hazard aznapra –
ha zajt hallasz felülről, ne folytasd az utad!

Csak tudnám, mit csináljak helyette. A lahar, mint olyan, reális veszély, ugyanis ha Te Maarinak éppen kitörni támadna kedve, a hamu egy idő után a gravitációnak engedelmeskedve zúdulna lefelé a hegyről, pont úgy, mint a víz. Ha kettő keveredik – amire a patakmeder különösen alkalmas - na, abból lesz a lahar. Forró hamu és víz keveréke, ami egyes esetekben akár száz kilométer per órás sebességgel zúdul alá a lejtőkön. Szóval semmiképp sem egészséges az útjába kerülni… A tábla azt írja, hogy ha zajt hallasz felülről, akkor ne lépj be a potenciális laharzónába. Ezt értem is, meg nem is, mert közben meg aszondják a felső táblák, hogy kitörés esetén takarodj le a hegyről, amilyen gyorsan csak tudsz. Ha valaki tudja megfejtést, ne habozzon megosztani velünk :)

Mivel nem hallottunk zajt, ezért átkeltünk a laharzónán, különösebb incidens nélkül. Meg előbb-utóbb a rengetegből is kikerültünk. Csöppet kifulladva, de abszolút megérte. Jó éjt! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése